Röviden: a viasz vékony, selymes réteg a fán vagy egy meglévő bevonat tetején. Szép tapintást ad, a ráfröccsenő vizet egy darabig visszaveri, de melegben puhul és kopik, ezért időnként frissíteni kell. A keményviasz-olaj más műfaj: beszívódik a fába, és a gyártói adatlapok szerint a háztartási folyadékokat is jobban bírja. Krétafestékre a viasz zárórétegként kerül. Amit érdemes előre tudni: viaszos felületre utólag lakkot vagy festéket tenni csak a viasz alapos eltávolítása után lehet.
Szombat délelőtt, a garázs előtt áll egy frissen lecsiszolt kisszekrény, mellette egy doboz bútorviasz, amit valaki a barkácsáruház pénztáránál kapott le a polcról, mert tetszett a címkéje. A kérdés ilyenkor mindig ugyanaz: elég ez rá, vagy kell még valami? Hát, attól függ, mit vársz tőle. Egy ritkán használt komódnak, egy tükörkeretnek a viasz szép és bőven elég. Egy étkezőasztalnak, ahol reggelente bögre, kakaó és kenyérmorzsa is van, már kevésbé. Nézzük sorban, mi mire való.
Mi az a bútorviasz, és miből készül?
A bútorviasz többnyire különféle viaszokból kevert, kenhető paszta. A kanadai restaurátorintézet, a Canadian Conservation Institute (CCI) bútorfelületekről szóló jegyzete szerint a skála a kemény karnaubától a puha méhviaszig terjed, és a viasz kerülhet csupasz fára vagy egy már meglévő felületkezelés tetejére is.
A méhviaszról elég pontos leírás van, mert élelmiszer-adalékként (E 901) is használják. Az ENSZ élelmiszer-adalékokkal foglalkozó szakértői bizottsága, a JECFA szerint zsírsav-észterek, szénhidrogének és szabad zsírsavak keveréke. Nagyjából 35 fokon már hajlékony lesz, 62 és 65 fok között olvad. Vízben nem oldódik, alkoholban alig, olajokban és szerves oldószerekben viszont nagyon jól. Pont ezért lehet belőle kenhető pasztát keverni, és pont ezért oldja később a lakkbenzin.
Mennyire véd a viasz víz, hő és kopás ellen?
Kezdjük a vízzel. Na, mivel a viasz vízben nem oldódik, egy kiömlött pohár vizet rövid ideig gond nélkül visszaver, ha gyorsan feltörlöd. Egy krétafestékhez gyártott viasz adatlapja is víztaszítónak írja a saját termékét, és asztallapra két réteget javasol, de a sok vízzel érintkező helyekre és a kültérre kifejezetten nem ajánlja. Szóval a cseppet bírja, a tócsát már kevésbé.
A hő amúgy a gyenge pontja. Ha a méhviasz 35 fok körül már hajlékony, akkor egy forró bögre vagy egy lábas nyomot hagyhat rajta, ez nem meglepő. Alátét nélkül meleget viaszos lapra ne tegyél.
A kopás pedig, persze, természetes. A viasz vékony réteg, nem kemény páncél, a sokat fogdosott széleken előbb-utóbb lekopik. Ha egy asztalnál a víz-, hő- és vegyszerállóság a fő szempont, akkor a lakk vagy egy jó olaj a reálisabb választás, ezt az olajozott vagy lakkozott bútorról szóló írásunk részletezi. A lakkozott lapon megjelenő tejfehér karikáknak pedig külön írást szenteltünk: fehér folt a lakkozott asztalon.
Hogyan vidd fel a méhviaszt vagy a pasztaviaszt?
A CCI ajánlása meglepően egyszerű, és igazából ebből érdemes kiindulni. Festék- és illatanyagmentes pasztaviaszt kérnek, puha, szöszmentes ronggyal felvive. Vékonyan, egyenletesen kell dolgozni, jól bedörzsölve, kis szakaszonként. Amikor a viasz megszáradt és matt lett, egy tiszta ronggyal erőteljesen ki kell polírozni.
Előtte a felület legyen tiszta és száraz. Csupasz fánál a csiszolás finomsága sokat számít, mert a viasz minden karcot kiemel; hogy milyen szemcsével érdemes befejezni, a csiszolópapír szemcseméretéről szóló cikkünkben találod. A tömörfa különböző kezelési lehetőségeit pedig a tömörfa felületkezeléséről szóló írás foglalja össze.
Egy praktikus apróság: a viaszt este, egy oldalról jövő lámpafénynél nézd meg. Ilyenkor látszik, hol maradt fényes, kenődő felesleg, és hol kell még dörzsölni. A faragásokba, a fogantyúk mellé beült viaszt a CCI szerint egy fapálcával lehet kipiszkálni, fém szerszám nem kell hozzá.
Miben más a keményviasz-olaj?
A keményviasz-olaj, a boltban gyakran keményolajként is fut, valójában egy olaj és viasz keverék, ami nem a felületen ül, hanem beszívódik. Az egyik gyártói adatlap növényi olajokból és viaszokból állónak írja, egy magyar nyelvű adatlap pedig „3 az 1-ben” terméknek nevezi, ami egyszerre pác, olaj és viasz. Ugyanez az adatlap leírja, hogy csak nedvszívó felületre jó, lakkozott vagy lezárt felületre nem.
Felvinni vékonyan kell, legfeljebb két rétegben. A felesleget a magyar adatlap szerint 20-30 perc után szöszmentes pamutronggyal le kell törölni. A száradás az egyik adatlap szerint 8-10 óra (23 fokon, 50 százalékos páratartalom mellett), a másik szerint egy éjszaka. Na most, a két leírás a rétegek közötti csiszolásban eltér: az egyik szerint nem kell, a másik 240-320-as papírt ír. Ilyenkor mindig a saját dobozod adatlapja a mérvadó, nem az, amit valaki egy fórumon ajánlott.
Ami az ellenállóságot illeti, az egyik adatlap egy német bútorszabvány (DIN 68861-1A) szerint borral, sörrel, kólával, kávéval, teával, gyümölcslével, tejjel és vízzel szemben ellenállónak írja a száraz felületet, vízfolt nélkül. Ez jóval több, mint amit egy sima viasztól elvárhatsz. Konyhai munkalapra ugyanakkor a magyar adatlap gyártója külön munkalapolajat ajánl, az állandó nedvesség miatt.
Egy dologra tényleg figyelj: mindkét adatlap öngyulladásveszélyre figyelmeztet. Az olajos rongyot ne dobd összegyűrve a kukába, hanem mosd ki azonnal, vagy tedd légmentesen záródó, illetve víz alatti, tűzálló tartályba.
Hogyan kerül viasz a krétafestékre?
A krétafesték matt, kissé porózus réteg, ezért a gyártók többsége valamilyen zárást kér rá, viaszt vagy lakkot. Az egyik ismert krétafesték-gyártó szerint viasz nélkül a festett felület foltosodik, és a víz is károsíthatja. A krétafestékről bővebben a krétafesték bútorra című cikkünk ír, itt csak a viaszos lépést nézzük.
A gyártói leírás szerint a viaszt vékonyan, szöszmentes ronggyal vagy viaszecsettel kell felvinni, kis részeken, mintegy bedolgozva a festékbe, a felesleget pedig tiszta ronggyal le kell venni. A bútor minden részét legalább egyszer viaszolni kell. Étkezőasztalra és konyhaszekrényre két-három réteget javasolnak, akkor lesz letörölhető. Ha fényesebbet szeretnél, 24 óra után lehet polírozni. A kikeményedés viszont 5-21 nap, addig bánj vele kesztyűs kézzel, vagyis inkább ne pakolj rá, és ne súrold.
A sötét és a színezett viasszal antikolt, kopottas hatást is el lehet érni, erről a patinázásról szóló írásunkban olvashatsz.
Mikor kell újraviaszolni, és hogyan ápold?
Igazából ritkábban, mint gondolnád. A CCI kifejezetten azt írja, hogy a viaszolást nem kell gyakran ismételni: egy alapos viaszolás évekig kitart, ha néha átpolírozod egy tiszta pamutronggyal. A krétafestékes viasznál a gyártó enyhe szappanos vizet és puha, nedves ruhát javasol a tisztításhoz, és újraviaszolást, ha szükséges.
A sok ápolás meg inkább árt. A CCI szerint a bolti bútorápolók viaszt, olajat vagy szilikont tartalmaznak, és ragacsos, port gyűjtő réteget hagyhatnak. Ha a vasalatok körül, a díszítések mélyén szürkés, maszatos lerakódás gyűlt össze, az többnyire ez. A régi viasz lakkbenzinnel jobban oldható, ezt is a CCI írja.
A keményviasz-olajos felületnél a felújítás egyszerűbb, az egyik adatlap szerint egy már olajozott, tiszta és száraz felületre általában egy új réteg elég.
Miért nehéz viaszos bútort utólag lakkozni vagy festeni?
Mert a viasz pont arra jó, amire most nem kellene: nem enged semmit megtapadni. Egy nagy festékgyártó tanácsa szerint viaszos fát festeni általában nem ajánlott, mivel a viasz sosem keményedik ki teljesen, a festék oldószere pedig felpuhíthatja, vagy megakadályozza a kötést. Ugyanez a leírás egy egyszerű próbát is ad: kapard meg a körmöddel. Ha a viasz könnyen lejön, akkor puha, és lakkbenzinnel teljesen el kell távolítani festés előtt. Keményebb rétegnél érdesítést, tisztítást és tapadóalapozót javasolnak.
A gyakorlatban én úgy állnék neki, hogy sok tiszta ronggyal dolgozom, és sűrűn cserélem őket, különben a feloldott viaszt csak szétkenem. Kis szakaszon, lakkbenzinnel, aztán száraz ronggyal azonnal áttörölve. A keményviasz-olajos felületnél pedig ne felejtsd el, hogy az egyik adatlap szerint maga az olaj is csak csupasz, nedvszívó fára mehet, tehát a régi festéket, lakkot teljesen le kell szedni előtte.
Ha a viasz alatt régi festék vagy lakk is van, a teljes eltávolításról a festék és lakk eltávolításáról szóló cikkünk szól. Átfestés előtt pedig az alapozó választása legalább olyan fontos, mint a tisztítás, erről az alapozó bútorfestéshez című írásunk ad támpontot. Régi, politúros darabnál a helyzet még kényesebb, a politúrozott bútor felújításáról szóló cikk ezt külön tárgyalja, értékes régiségnél pedig érdemes az antik bútorok felújításáról írtakat is elolvasni.
Gyakori kérdések
Melyik a jobb bútorra, a méhviasz vagy a keményviasz-olaj?
Mondjuk úgy, hogy másra jók. A méhviasz szép, könnyen kezelhető, de puha, és a meleget nem szereti. A keményviasz-olaj beszívódik, és a gyártói adatlapok szerint a háztartási folyadékokat is jobban tűri. Dísztárgyra, ritkán használt bútorra a viasz is elég, igénybe vett asztallapra inkább az olajat választanám, vagy lakkot.
Mennyi ideig szárad a viasz?
A pasztaviasznál nem az óra a jel: akkor kell polírozni, amikor megszáradt és matt lett, ahogy a CCI is írja. A krétafestékes viasznál a gyártó 24 óra után engedi a fényesre polírozást, a teljes kikeményedés viszont 5-21 nap. A keményviasz-olajnál egy éjszakával vagy 8-10 órával számolj, a doboz szerint.
Lehet viaszt tenni lakkozott bútorra?
Lehet, a CCI is említi, hogy a viasz meglévő felületkezelésre is felvihető. Csak tudd, hogy ha később újralakkoznád, előbb le kell szedni.
Kell viaszolni a krétafestéket?
Kell rá valami zárás, persze nem feltétlenül viasz, lakk is lehet. Viasz nélkül a gyártó szerint foltosodik, és a víz is árthat neki.
Érintkezhet étellel a viaszolt felület?
Ez óvatos kérdés. Egy keményviasz-olaj adatlapja a száraz felületet nyál- és izzadságállónak, valamint játékokra alkalmasnak írja, egy krétafestékes viasz pedig játékbiztonsági tanúsítást kapott. Ez persze nem ugyanaz, mint egy kifejezetten vágódeszkára vagy munkalapra szóló jóváhagyás. Ha ilyen helyre kell, a doboz adatlapján keresd meg kifejezetten az élelmiszerrel érintkezésről szóló részt, és ha nincs ott, inkább válassz mást.
Mivel lehet leszedni a régi viaszt?
Lakkbenzinnel, szóval sima szerves oldószerrel, sok tiszta ronggyal, kis szakaszonként. A CCI és egy festékgyártó is ezt az oldószert említi. A faragásokban maradt viaszt fapálcával szedd ki.
Miért ragad a frissen viaszolt bútor?
Hát leginkább azért, mert túl vastag lett a réteg, vagy nem lett kipolírozva a felesleg. Pontosabban: a viasznak vékonyan kellene a felületen lennie, a többletet le kell venni. Egy tiszta, száraz ronggyal dörzsöld át alaposan, és ha friss krétafestékes viaszról van szó, adj neki időt a kikeményedésre.
Források
- A kanadai restaurátorintézet (CCI) jegyzete a bútorfelületek ápolásáról, 7/2-es szám (angol)
- FAO/WHO JECFA, Beeswax: Chemical and Technical Assessment, 2005 (PDF, angol)
- Egy keményviasz-olaj termékinformációja: összetétel, rétegek, száradás, ellenállóság, öngyulladás (PDF, angol)
- Egy keményolaj magyar nyelvű műszaki adatlapja (PDF)
- Egy krétafestékhez való viasz használati útmutatója (PDF, angol)
- Ugyanannak a gyártónak az összefoglalója a viaszolásról (angol)
- Egy festékgyártó válasza: hogyan fess viaszos felületet? (angol)
Ha a viasz helyett tartósabb felület kell
A viasz jó választás, ha a fa tapintása a fontos, és nem bánod, hogy időnként rá kell nézni. Ha viszont egy sokat használt bútorra tartós, könnyen tisztítható felületet szeretnél, hát akkor a viasznak le kell jönnie, és jöhet a lakk vagy a festés. A mi műhelyünkben a bútor szórókabinban kapja meg az új lakkréteget vagy a fedőfestést, szórással. Ha gondolkodsz rajta, írj nekünk a kapcsolat oldalon néhány fotóval, és azt is írd meg, mivel kezelték eddig a bútort, ha tudod. Ha csak sejted, az is segít, mert ettől függ, mivel kell kezdeni.
Nyitókép: Jack Soley, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons.



